A Sárkányok zsarnoksága

Érkezés a Ragyogó városba
6. alkalom

Folytatom az írást, mivel még mindig nem tudom kivenni a részem az aktív kalandokból Ez egy magamfajta, harcedzett férfinek igencsak kellemetlen, de úgy gondolom, hogy megfigyelőként nagyobb szerepem lehet most, mintha belevetném magam az események forgatagába. Tiszta fej, éles szem és semmi sem maradhat rejtve előttem. Valamint legalább van időm varűzslatokkal kísérletezni.

Lex

_ton_2.jpg

Huszonnyolcadik nap
Eleasias havának 21. napja
Újabb pár nap telt el zökkenőmentesen. Táborverés után nem sokkal két idegen jelent meg a szálláshelyünkön; egy ikerpár. Ránézésre teljesen átlagos, kissé viharvert utazók. Úgy tűnik, hogy régebb óta ismerik egymást az egyik útitársunkkal, egy fél-elf kereskedővel. Lady Ajtónak picit gyanúsak voltak, így utánuk szaglászott, de úgy tűnik, hogy minden rendben van velük.

Harmincadik nap
Eleasias havának 23. napja
Ma vagyunk egy hónapja úton. Reméltem, hogy ez a nap legalább eseménytelenül telik, de reggelre eltűnt egy útitársunk. A fél-elf kereskedő, akihez az ikerek érkeztek. Sir Borison beszélt az eltűnt fiatal kocsisával, de az semmiről nem tudott. Este elaludt és állítólag reggelre már eltűnt a gazdája. Jamdak kikérdezte az éjszakai őröket, akik azt állították, hogy picit homályos tekintettel – valószínűleg álmosan – hagyta el a tábort a legsötétebb éjszakai órákban. Mivel ez nem tilos senkinek, így hagyták útjára menni.
Sir Borison és Castiel engedélyt kértek Jamdaktól, hogy utána mehessenek. Erre négy órát kaptak, mivel utána indulni kell tovább. Ez a csoport érdeke.
Castiel hihetetlen képességeinek hála nemcsak követni tudták a nyomokat, hanem felfedezték, hogy két másik is tartott abba az irányba, csak valamivel korábban. Nem sokkal később megtalálták a kereskedő maradványait, amit jó részben elfogyasztottak. Vizsgálódás közben Csatiel farkasa szagot fogott, de már túl későn, a gyilkosok meglepték őket. WP_20150801_17_33_33_Pro.jpg
A leírás szerint két alakváltó volt. Az egyik fejét Sir Borison vissza is hozta a táborba bizonyítékul a halott kereskedő véres nyakláncával együtt.
A csata kemény volt. Castiel közben a padlóra került, Sir Borison felhasználta minden isteni hatalmát és számos sebből vérzett, valamint a vándor farkasa is több sérüléstől szenvedett, mire a lovag legyőzte egyik ellenfelét. A túlerő elvesztése- és társa halála láttán a másik pokolfajzatnak inába szállt a bátorsága és elmenekült.
Mindezek közben Lady Ajtó a táborban maradt, hogy szemmel tartsa a kultistákat, ahogy én is teszem azt minden nap, ahogy állapotom engedi.

Harmincötödik nap
Eleasias havának 30. napja
Ma ismét eleredt az eső. Egész nap hullik ránk a kellemes, nyári zápor, ami leveri az út porát. Szerencsére minden zápor után előbújik a kellemesen melengető nyári nap és az esőzés nem tart annyi ideig, hogy az út túlzottan sárossá váljon.

sorminta4.jpg

Harminchetedik nap
Eleint havának 2. napja
A záporok az elmúlt napban állandósultak, de ez nem zavart minket. Este a ponyva és sátrak kellemes kopogása álomba ringatott mindenkit.
Ezt még most leírom, mert annyira friss az élmény: reggelre kelve ellepték a környéket a gombák. Szerintem a friss esőzés hatása. A látvány azonban leírhatatlan. Fekete tömlőjű gombák az úton és mellette, ameddig a szem ellát.
Castiel megvizsgálta őket és azt mondta, hogy ilyet még nem látott. Legalábbis a felszínen. Szerinte ez a fajta a barlangi méreg-pereszke, egy erősen mérgező fajta. Egyszer találkozott ilyennel. Még Joss Merid mutatta neki egy túrájuk alkalmával.
Sir Borison megkérte munkaadóját Lai-t, hogy vessen ő is egy pillantást a gombákra, mert származása révén neki nagyobb rálátása lehet a barlangi dolgokra. Szerencsétlenségére Lai hozzáért egy gombához, ami az arcába lövellte spóráit, ezzel izzó fájdalmat okozva neki. Valószínűleg bele is hal, ha Sir Borison nem fedi fel előtte mivoltát és nem gyógyítja meg a törpét. Utána megbeszélték, hogy ez a titkuk marad.
Mindeközben Lady Ajtó egy tervet kovácsolt: szereztek pár üres hordót a kocsikról, majd leszereltek pár kocsirudat. A hordókat ezzel gurították maguk előtt, hogy letisztítsák a terepet. Közben Sir Borison lécekből és ponyvából alkalmi ernyőt barkácsolt a hordóhajtók elé, hogy ne érhessenek hozzájuk a spórák. Körülbelül négy-öt óra késedelemmel, de sértetlenül indulhattak tovább.

Negyvenötödik nap
Eleint havának 10. napja
Megérkeztünk Tőrgázlóba. A Vízmély árnyékában szépen fejlődő településen öt szabad órát kaptunk. Ezt kihasználtam arra, hogy forró fürdőt vegyek a Boldog Tehén nevű tavernában, ahol egy Keménysajti család látja vendégül a megfáradt utazókat.
Közben a többiek is fürdőt vettek, megpihentek picit. Sir Borison pedig szokatlanul mosolyogva került elő egy másfél órás távollét után. Utána valami Lucy nevű menyecskéről dalolászott repedt-fazék hangján, aki állítólag egy ezüstben mért tündér…
Itt csatlakozott hozzánk két új útitárs is. Ránézésre is gyanúsak voltak. Az egyik egy ember férfi. Hosszú, porfogó kabátot és a fülét is takaró sapkát visel. Castiel kiszúrta, hogy ezzel a koponyáját borító tetoválásokat próbálja leplezni. Külön érdekesség, hogy a kultistáknál bérelt magának helyet.
A másik egy sziklagnóm leányzó. A maga módján aranyos teremtés.

Negyvenhatodik nap
Eleint havának 11. napja
Castielnek és a lovag úrnak feltűnővé vált, hogy az gnóm hölgyike különös érdeklődést tanúsít irányunkban. Beszélgetni próbál, érdeklődik, cseveg majd’ mindenkivel, de különösen velünk. Lady Ajtónak még az is szemet szúrt, hogy nálunk csak egy emberrel van jobban elfoglalva: a kabátos-sapkással.

sorminta2.jpg

Ötvenkettedik nap
Eleint havának 17. napja
A táborozás során az érdeklődő gnóm Castiel mellé csapódott és egyszerűen elvette az ételét. Felhívta a figyelmét, hogy figyeljen oda mit eszik, mert valaki egy apró, mérgezett tűt rejtett a zabkásájába, amíg elment a dolgát végezni. Megtudtuk, hogy a nőt Ezüstcsillám Jamnának és tudja, hogy kik vagyunk. Azt is tudja, hogy a Sárkány kultuszát követjük. Cserébe, hogy Castiel némi információt adott neki a kultista vagonok tartalmáról elmondta, hogy ő a sapkás fickót követi, akit Azbara Josnak hívnak és Vörös varázsló. Utalt rá, hogy segítségre lenne szüksége a szekerek pontosabb felderítéséhez, de Castiel ezt figyelmen kívül hagyta. Annyit tudott még meg, hogy Jamna egy szervezet tagja, akiket érdekel a kultisták mozgolódása, mert veszélyt sejtenek és aggódnak miatta.
A történtek után Castiel titokban tájékoztatott minket a gnómtól szerzett információkról. Ezen felbuzdulva Sir Borison is elbeszélgetett Jamnával, de közben ügyelt inkognitójára. Sajnos nem jutott előrébb, nem tudott meg plusz információkat sem a szervezetéről, sem annak szándékairól, de Jamna elnyerte a lovag bizalmát azzal, mikor közölte: „_Mi sosem felejtünk és vigyázunk a mieinkre._” Ezek egy igaz ember erényeire vallanak, és a titkolt szervezet valószínűleg a Smaragd enklávé akikre már Sir Fruma és Leonshin is utaltak eltureli beszélgetésünk alkalmával.
Sajnos kiderült, hogy Vízmélyben sem ő, sem a szervezete nem nagyon segítségünkre a kultisták nyomon követésében.
Lady Ajtó eközben elbeszélgetett a szerencsére már helyrerázódott Carlonnal, akiről viszont kiderült, hogy viszonylag jó kapcsolatai vannak a nagyvárosban és hajlandó a fiatal tolvajlány segítségére lenni a kocsik szemeltartásában.

Ötvennegyedik nap
Eleint havának 19. napja
Előző este a kötelező pihenőnapunkat töltöttük. Minden rendezettnek látszott, de ma reggelre egy szerencsétlen eset történt: valaki megölt egy kultistát. Átvizsgálták a helyszínt, de az egyetlen nyom, amit találtak, hogy egy tőrrel, vagy rövidkarddal szúrták hátba az egyik kocsi mellett.
Az órákig tartó vita és gyanúsítgatások után Azbara Jos állt elő azzal, hogy bár az eset sajnálatos, de sajnos nem tudnak semmi kézzelfogható nyomot találni, így kénytelenek továbbindulni.
Lady Ajtónak azonban az az érzése, hogy többen is figyelik őt a kultisták közül és mintha páran megjegyzéseket tettek volna a háta mögött. Megint mások meg a fegyvereit méregették, de egyéb nem történt.

V_zm_lye.jpg

Ötvenötödik nap
Eleint havának 20.
Az Aratóünnep előtt egy nappal megérkeztünk Ragyogó városba. Fura, hogy épp akkor futunk be, mikor a legtöbben indulnak, de véleményem szerint még pont jó időben. Két hónap viszontagságos zötykölődés után remélem most lesz egy kis időm kikúrálni magam.

View
Indulás Vízmély felé
5. alkalom

Mivel már napok óta betegség kínoz, így ismét van időm azzal foglalkozni, hogy folytassam kalandjaink papírra vetését. Hevenyészett beszámolóm helyenként talán hézagos picit, de remélem, hogy azért sikerül feljegyeznem a lényegesebb pillanatokat.
Lex

Előkészületek
Miután a többiek álruhát öltöttek és sikeresen elszegődtek egy-egy karaván mellé mint kísérő és mindenes őr, úgy döntöttünk, hogy felkészülünk az útra. Nekem ez leginkább gyógyfüvek és komponensek beszerzéséből állt, amiket a keleti kapu környékén, a Mágikus motyókban tettem meg. Szégyen, vagy nem, de én inkább egy szekéren béreltem utazóhelyet, mert túl gyengének éreztem magam egy esetleges harchoz, vagy a folyamatos színjátékhoz. Azért természetesen álruhát öltöttem én is, nehogy felismerjen valaki a kultisták közül.
Közben Sir Borison jó alkut kötött egy ügyes kezű törpe kováccsal és pár gerellyel, valamint egy új karddal gazdagította az arzenálját. Castiel továbbra is naponta foglalkozott új társával a városon kívül – szinte nem is láttuk. Az ordas nevét azonban a mai napig nem árulta el. Talán nincs is neki.
Lady Ajtó rendszeres időközönként eltűnt, ám végül egy teljesen új bőr karvérttel tért vissza, ami állítólag hasznos neki a mindennapokban. Ő tudja.
Végül, három napnyi várakozás után, Lánguralom havának 27. napján kigördültünk az északi kapun és magunk mögött hagytuk a nagyváros forgatagát.
_ton_1.jpg
Első nap
Lánguralom havának 27. napja
Minden nyugodtan telik. Este a kocsisok és a karaván vezetője ( Jamdak Fiedlerson) egy kis gyűlést hívtak össze egy rögtönzött eligazítás miatt. A terv szerint napi nyolc órát tudunk utazni, amivel úgy 15 mérföldet tudunk megtenni. Utána természetesen táborverés, víz- és élelemszerzés, majd a pihenő. Mivel egy csapat vagyunk, így úgy egyeztünk meg, hogy minden képzett, fizetett fegyveres azon kívül, hogy a saját kocsijáért felel, még bevállal egy óra járőrözést is a táborban éjszakánként. Egész jó tervnek tűnik.
Arról is döntés született, hogy az út első szakaszán, amíg át nem érünk a Holtak mezejének dombjain, inkább a völgyben megyünk. Igaz, így picit lassabban tudunk haladni és adott esetben könnyebb célpontok leszünk egy esetleges lesben álló csapatnak, de úgy határoztunk, hogy a város még közel, mindenki kipihent, tud koncentrálni, így vállaljuk a lesvetés kockázatát. Az győzött meg erről mindenkit, hogy a dombtetőn haladva és éjszakázva már messziről láthatóak leszünk, főleg, ha este égnek a tábortüzek. Az olyan a rablóknak, mint a mézesmadzag.
Az eddig megfigyelt utazók nem tűnnek rossz csapatnak. Kivéve persze a kultistákat. De ők amúgy sem keresik más társaságát. Egy alak van, aki viszont nem szimpatikus. Valami nemes dagadék. Egy gőgös fegyverforgatóval és egy mágiahasználóval utazik. Nagyon nagyra tartja magát Lord Szélfoki Olonannak hívják és szerintem hamarosan kihúzza a gyufát Castielnél. Hegyesfülű társam szerint nem bánik jól a lovaival.
Csak Sir Borison ne énekelne mindig azon a repedt fazék hangján. Bárcsak megsüketülnék!

Második nap
Lánguralom havának 28. napja
Még csak két napja vagyunk úton, de már kezdődnek a bajok. Persze nem velünk, hanem az utazókkal. Ahogy megjósoltam: a pohos lordunk félholtra verte az egyik lovát, ami miatt meg kellett állnunk. Szerencsére Castiel nyugodtan kezelte a helyzetet és engedte, hogy Sir Borison oldja meg. Mindenki túlélte, csak a szegény ló nem. Így is rostokoltunk vagy két órát, amíg eltüntették a tetemet.

Harmadik nap
Lánguralom havának 29. napja
Shaundakul papja – aki indulás előtt megáldotta a karavánt – biztos egy sarlatán volt. Harmadik napja vagyunk úton és a nyár ellenére ömlik a nyakunkba az apró szemű, hideg, áztató eső. Az a fajta, ami még a ponyván is áteszi magát. Remélem nem fizettek túl sokat az áldásért. Mindegy. Állítólag ma este fogadóban alszunk.

Napnyugtára el is értük a Holtember pihenője nevű háromszintes fogadót. Sajnos hely azonban nem volt. Ezt mindenki sérelmezte. Csak az a négy piperkőc ficsúr vihogott, akik valami bírót kísértek Baldur Kapujába. Pofátlan banda!. Lady Ajtó talán előre érezte az egészet, mert be sem jött, hanem egyből a kocsija mellett táborozott le.
Mint egy szóváltásból kiderült a négy ficsúr foglalta le az egész fogadót és az istállót is, hogy Tempus tekézzen a golyóikkal!
Az egészből egy szerencsétlen karavánkísérő jött ki a legrosszabbul, aki túlzottan sérelmezte ezt a helyzetet, mire az egyik ficsúr úgy felrúgta, mint egy büdösbogarat. Szerencsére Sir Borison még idejében közbelépett, így nem esett baja senkinek.
Most meg itt vacogok betegen a kocsi alatt egy fogadó udvarán. Utálnak az istenek!
fogad_.jpg

Hatodik nap
Eleasias havának 2. napja
Már benne taposunk a nyárban, de szerencsére az idő kegyes hozzánk. Leszámítva a jeges zivatart a harmadik napon, idáig jó időnk volt. Még elér ide is a tenger jó hatása és nem fordult még le senki le a bakról, vagy a lováról.
Azt azonban nehezen tudom megemészteni, hogy Lady Ajtó éles szemének hála észrevettünk egy fejet az út közepén. Körülbelül egy órát emésztett fel, amíg tervet eszeltek ki, hogy megközelítsék (hátha rabló támadás), de ezt inkább nem részletezem. Nekem már picit bonyolultnak tűnt az egész.
Végül kiderült, hogy csak egy szerencsétlen az, akit nyakig a földbe ástak és a homlokára írták, hogy „_FOGADALOMSZEGŐ_”.
Castiel és Lady Ajtó életre pofozták (Sir Borison nem akarta felfedni magát és nem is pazarolná istene erejét egy fogadalomszegőre), majd kiderült, hogy egy balul elsült leánykérés van a dologban.
Picit később Björn közölte velem, hogy a fickó alkarjára a Hárfások jelét tetoválták. Gyanús. Nagyon gyanús!

Nyolcadik nap
Eleasias havának 4. napja
Az első pihenőnapunk. Szerencsére egy olyan fogadóban tudtunk megszállni, ahol hely is volt. Végre ágyban alszom! Az éjszaka közepén kilopództunk és végre nem kellett az ismeretlent adni, beszélhettünk egymással.
Sir Borison és Lady Ajtó kiderítették, hogy az elásott fickó a Hárfások ügynöke és a kultusz nyomában volt, mikor lebukott. Igaz, hogy még vita tárgya, hogy hiszünk-e neki. Talán jobb volna eltávolítani, nehogy lebuktasson.

Tízedik nap
Eleasias havának 6. napja
Sir Borisonnak megvan az első rajongója. Egy Woffer Tom nevű félszerzet ékszerész folyamatosan a családi pecsétgyűrűjéről érdeklődik. Meg akarja venni, de a nyakas lovag nem áll kötélnek. Meg is értem. Családi emlék.
A szám kezd lassan kiszáradni. A Tekrgővízből nem tudunk ivóvizet nyerni, így most napokig a* Trollkarmok* környékére kell járnunk, ha tiszta ivó és itatóvizet szeretnénk. Szerencsére Castiel elvállalta a feladatot és elég gyorsan képes haladni ezen a környéken.

Tizenegyedik nap
Eleasias havának 7. napja
Kitört a balhé! Sir Borison majdnem vízbe folytotta Tomot, mert eltűnt a gyűrűje, amit direkt a szent szimbóluma mellé fűzött a nyakláncára. Mint azonban kiderült nem a szerencsétlen ékszerész a tettes. Lady Ajtó szerint speciális szerszámmal, képzett személy vághatta le alvás közben a medvetermetű barátunk nyakából a gyűrűt. Hosszas tanakodás után arra jutnak, hogy Sir Borison összeállít egy listát azokról, akik tudhattak a gyűrűs dologról és Lady Ajtó az út során „ellenőrzi” őket. A listán több név is szerepel:

  • Lai Angesstun, a lovag munkaadója. Mellette volt, mikor Woffer Tommal vitatkozott az ékszerről.
  • A karavánvezető Jamdak Fiedlerson. Sir Borison beszélt neki az alkudozásról.
  • Tipal és Gen Markon egy fiatal mutatványos ikerpár. Folyamatosan a szekerük környéken lebzseltek és énekeltek az utóbbi időben.
  • Carlon Amoffel, a kiásott Hárfás. Ezek mindig gyanúsak. Meg még mindig nincs egy vasa sem.
  • Tölgyvégi Isobelle az egyik karavánkísérő. Ő valahogy mindenhol ott van.

Tizenhetedik nap
Eleasias havának 10. napja
Castielre megint nagy feladat hárul: ő vezeti a vadászokat és gyűjtögetőket, akik minden nap élelmet szereznek a karavánnak. Az a legutolsó fogadónál vásárolt élelem vagy elfogyott, vagy megromlott. A baj az, hogy valamiért alig vannak vadak a környéken és a környékbeli tanyákon sem nagyon tudunk vásárolni. Ölni tudnék valami húsért!
Állítólag tavaly az aszály elvitt mindent és pont emiatt rengeteg állat is elmenekült. A tavaszi gabonákat szinte teljesen felélték a helyiek, az ősz még nem jött el, így vadászniuk kellett mindenre, ami mozog. Ez tovább rontotta a helyzetet. Most még elvagyunk, de ha rövidesen nem hagyjuk el ezt az istenverte szakaszt, akkor kénytelen lesz mindenki leveleket rágni, meg lótakarmányt.

sorminta3.jpg

Huszadik nap
Eleasias havának 16. napja
Az elmúlt időben Lady Ajtó a fél karavánt átkutatta a gyűrűért. Tisztában volt vele, hogy nem bukhat le, mert nagy a tét, de szerencsére elég jónak bizonyultak a képességei. De közben fény derült pár érdekes dologra is. Többek között, hogy az ikreknél olyasmit talált, ami szerinte fojtóhurok is lehet, valamint egy férfi és egy női nemesi pecsétgyűrűt platinából. Különös.
A sors fintora azonban, hogy mikor a tettes (Isobelle)hátizsákját kutatta át a fifikás szarka tőrbe csalta a tapasztalt lopakodóművésznőt. Szerencsére azonban egy kínos és kegyetlenül éles tárgyalás végén megoldódott a helyzet. Ezt azonban Sir Borisonnak 35 aranya bánta.

Huszonegyedik nap
Eleasias havának 17. napja
A társaim elhatározták, hogy akármi van, a pihenőnapunkon húst eszünk! A baj az, hogy ebből nem lett semmi. Több órás távollét után egy tonnányi finom gyümölccsel és bogyóval, valamint egy vad történettel tértek vissza: állítólag üldözőbe vettek egy hatalmas, arany szőrű szarvasbikát. Vagy egy mérföldön át űzték az erdőben, mikor eltűnt előlük valami fura, ősi romok között. Hiába keresték, Lady Ajtó csak egy teljesen pucér napelf ifjút talált, akinek egy szavát sem értette. Szerencsére Castiel felismerte az archaikus elf nyelvet és lefordította: „Miért jössz ide, gonosz ivadéka?” Nem tudom miért kérdezte ezt Lady Ajtótól, de még mindig ez a történet legvalószínűbb része.
Állítólag az elf ifjú – név szerint Petryon -nem más, mint a szarvas. Régen egy lánynak udvarolt, ám annak apja megátkozta és ennél fogva csak az ősi romok közt képes felölteni igazi alakját és kapcsolatba lépni más, értelmes fajokkal. Sir Borison még azzal tetézte az egészet, hogy megígérte neki: eljöhet velünk Vízmélyig, hátha ott tud valaki segíteni rajta. Állítólag ettől a szarvastól kapták a gyümölcsöket is. Szerintem csak simán kezd az agyukra menni a siralmas koszt.
Vad_szat_2.jpg

Huszonötödik nap
Eleasias havának 18. napja
Láttam! Ma este felbukkant, mikor tábort vertünk. Ott állt egy tisztás szélén. Hatalmas volt és a bundája arany színben fénylett. Minket követett idáig.

View
Úton
4. alkalom
View
Zöldmező lángokban
1. alkalom

A történet ott veszi fel a fonalát, hogy Vsz. 1489. év Mirtul havának 22. napján négy vándor verődik össze az Utazók barátja nevű fogadóban és megegyeznek, hogy alkalmi társakként folytatják útjukat Uldon ösvényén Zöldmező irányába. Az egyezség szerint társaságot és védelmet biztosítanak egymásnak, ha már úgyis közös cél irányába indultak a világ négy különböző pontjáról. A csaknem tizenhárom napig tartó úton az erdei-elf Castiel jó vezetőnek bizonyult, mert minden fennakadás nélkül tudtak jó tempóban haladni.
Már az első nap úgy adódott, hogy a háborús veterán amni varázsló – Lex, és a Helm nevére felesküdött Sir Borison megtalálták a közös nevezőt, noha különböző kultúrák gyermekei. Az egyetlen, aki picit kilógott a sorból a mindig csendes és csuklyás köpenye homályába burkolódzó lány volt, aki Lady Ajtó néven mutatkozott be. Bár az élesszemű varázslónak olyan érzése támadt, mintha a lány másnak adná ki magát, mint aki valójában és mindemellett még valószínűleg erősen sminkeli is magát, de ezt nem tette szóvá.
Kythorn havának 4. napjának alkonyán már látni vélték a célt, amikor arra lettek figyelmesek, hogy a városka felől vörös lángok csapnak az égre és felettük egy hatalmas, szárnyas óriás suhan véletlenszerűen le-le csapva Zöldmezőre.

greenest__1_.png
Egy sárkány támadta meg a várost!
A hátborzongató jelenet láttán a csapat három tagjának inába szállt a bátorsága és a józan észre hallgatva rögtön fedezéket kerestek néhány fa árnyékában. Kijelentették: ők be nem mennek egy olyan helyre, amit sárkány prédál fel épp! Az egyetlen, aki szinte tétovásás nélkül fegyvert ragadott és az ártatlanok megmentésére indult az Sir Borison volt. Pajzzsal és karddal felfegyverkezve indult az ostromolt rész felé. Bátorságán felbuzdulva a szintén csatában edzett Lex is megemberelte magát és biztos távolból követni kezdte Helm lovagját, miközben fókuszként szolgáló gyűrűjét szorította és elkezdte felidézni varázslatait.
A faluba érve a páros arra lett figyelmes, hogy a kis, tanyasias jellegű házakat apró, pikkelyes lények fosztogatják és minden falusit megtámadnak, aki az útjukba áll. A támadás szervezettnek látszott, mert a támadók csapatokban mozogtak és hatalmas gyíkok húzta szekerekre gyűjtötték össze az értékesebb holmikat. A kétfős különítménynél akkor telt be végleg a pohár, mikor szemtanúi lettek, hogyan kergetnek ki a támadók – akik egy fekete csuhás alakkal egészültek ki – egy gyermekeit védő anyát a házából és veszik körbe.
Sir Borison kihasználta a lármát és a felfordulást, hogy közelebb juthasson a gazok-hoz és közelharcba bocsátkozzon velük. Első vad rohamával egy ütéssel lenyakazott egy koboldot és elszáguldva mellette egyenest nyargalt a követ-kezőhöz. Ez alatt Lex megkerült egy csűrt és pozícióba helyezkedett, hogy bevethesse altatás varázslatát. A célpont a csuhás volt. Őszpontosított és elmormolta a mágikus szavakat. A csuhás és két kobold rogyott a földre hortyogva.
Eközben a hátramaradt Lady Ajtó egy hidacska alatt biztonságba helyezte a csapat értékeit, mert teljes menetfelszerelésben bajos lett volna harcolniuk, így hátrahagyták azt. Mikor ezzel elkészült, Castiellel együtt az előörs után indultak. Odaérve az elf vándor boszorkányos ügyességgel mászott fel egy pajta mögötti fára, hogy jó megfigyelő pozíciót foglalhasson el, Lady Ajtó pedig megtette azt, amire egy lovag sem lenne büszke alvó ellenfelekkel szemben.
A csata után úgy döntöttek, hogy segítenek a családnak elérni a jelen pillanatban egyetlen biztos pontnak tűnő helyet: a kormányzó erődjét.
dsc_0003.jpg
Közben Lady Ajtó a nyomokat keresett a támadók kilétét illetően. Talált is egy szimbólumot, amit Sir Borison segítségével be is azonosítottak: a Sárkány Kultusza! Akkor a sárkány biztosan élőhalott – következtettek a lovag információi alapján. Tévedtek.
Az erődig azonban nem vezetett egyszerű út. Ahogy beljebb hatoltak a városka sűrűbben beépített részei felé, úgy szaporodtak a portyázó osztagok is.
Az első súlyos baleset akkor történt, mikor Lexet elkapta a csata heve és társait hátrahagyva egyedül akart a fosztogató koboldoknak rontani. Sajnos nem vette észre, hogy két másik pikkelyes szörnyeteg áll lesben: egy kobold és egy vadászgyík. A gyík – vagyis inkább a taktikusabb gazdája kihasználta a varázsló figyelmetlenségét és cselt vetett: egészen addig várt, míg a berzerkerként rohanó Lex elhalad előttük, majd az egyik ház árnyékából rávetették magukat. A varázsló a pillanat tört része alatt szembesült a végzetével és halálos sebbel került padlóra. Szerencsére társai a segítségére siettek: elüldözték a koboldokat, majd Sir Borison gyógyító kézrátételével visszahozta társát az élők sorába.
Ez után picit már óvatosabban haladtak és ha viharverten is, de sikerült elérniük a várat, ahol hatalmas volt a felfordulás. Zöldmező őrsége és feletteseik megpróbáltak mindent és mindenkit bementeni oda a fosztogatók elől, de a létszámuk egyszerűen túl kevés volt ahhoz, hogy mindenre jusson idejük. Az útitársakból lett felmentősereg már az első pillanatban nagyon otthon érezte magát az erődben, így meg is döbbentek, mikor megállították őket az őrök és közölték: nincs szabad bejárásuk akárhová és ők nem nekik, hanem a várkapitánynak és az erőd parancsnokának engedelmeskednek. Ennek ellenére Sir Borisont nagy tisztelettel kezelték rangja miatt. Ekkor döntöttek úgy, hogy nem ártana legalább felkeresni a házigazdát és bemutatkozni neki, mielőtt beköltöznek a hálószobájába.
Hamar meg is lelték a kormányzót (Éjoromi Tarbaw), aki több sebből vérezve, felkötött kézzel koordinálta az embereit a várfal egy biztonságosabb pontján. Nem messze tevékenykedett tőle az erődparancsnok, aki Rőt Escobert néven mutatkozott be.
A tiszteletkörök lefutása után nem sokkal kiderült, hogy a városnak nagy szüksége lenne pár elszánt jótevőre, akik elég bátrak és képzettek ahhoz, hogy kisegítsék Zöldmezőt egy ilyen nehéz helyzetben.

Az alagút

A védők hamar felmérték, hogy a várból a szokásos módon nem igazán lehet kijutni, így elindult a találgatások sorozata az alternatív kiutak után. Hamar kiderült, hogy a várhoz tartozik egy régi, vízgyűjtő alagút, amin keresztül talán el lehet hagyni azt. Az alagutat pont ilyen helyzetekre tervezték, hogy ostrom alatt is lehessen friss vizet bejuttatni-, vagy adott esetben menekülni rajta keresztül. Kérdés-kérdést követett, majd elindultak felfedezni, miután elkérték Escoberttől az öreg lakat kulcsát. A járat pókhálósan, koszosan és büdösen fogadta őket, de ettől függetlenül gond nélkül haladtak keresztül rajta egészen a végéig, amit egy erős, zárral ellátott rács zárt le. Mivel Castiel elf érzékeinek köszönhetően észrevette, hogy a túloldalán rendszeresen őrjáratok haladnak el, így Lady Ajtó szakértő gonddal előkészítette az ajtót, hogy minél hangtalanabbul nyithassák ki. Ez sikerült is.
Miután Castiel és Lady Ajtó vezetésével kióvakodtak körülszimatolni picit felfedezték, hogy egy pajtában egy csapat falusi – köztük gyerekek és öregek is, akik túl lassúak voltak ahhoz, hogy időben bemeneküljenek a várba – rekedt és nem mernek mozdulni az őrjáratok miatt. Miután Sir Borison meggyőzte őket, nincs mitől tartaniuk Castielre és Lady Ajtóra hárult a feladat, hogy pár szóban elmagyarázzák a falusiaknak (és persze Helm lovagjának) mire figyeljenek a visszaúton, ha nem akarják magukra vonni a támadók figyelmét. Bár éppen csak, de sikerült visszaérniük a járathoz úgy, hogy nem fedezték fel őket.

View

I'm sorry, but we no longer support this web browser. Please upgrade your browser or install Chrome or Firefox to enjoy the full functionality of this site.