A Sárkányok zsarnoksága

Zöldmező lángokban
1. alkalom

A történet ott veszi fel a fonalát, hogy Vsz. 1489. év Mirtul havának 22. napján négy vándor verődik össze az Utazók barátja nevű fogadóban és megegyeznek, hogy alkalmi társakként folytatják útjukat Uldon ösvényén Zöldmező irányába. Az egyezség szerint társaságot és védelmet biztosítanak egymásnak, ha már úgyis közös cél irányába indultak a világ négy különböző pontjáról. A csaknem tizenhárom napig tartó úton az erdei-elf Castiel jó vezetőnek bizonyult, mert minden fennakadás nélkül tudtak jó tempóban haladni.
Már az első nap úgy adódott, hogy a háborús veterán amni varázsló – Lex, és a Helm nevére felesküdött Sir Borison megtalálták a közös nevezőt, noha különböző kultúrák gyermekei. Az egyetlen, aki picit kilógott a sorból a mindig csendes és csuklyás köpenye homályába burkolódzó lány volt, aki Lady Ajtó néven mutatkozott be. Bár az élesszemű varázslónak olyan érzése támadt, mintha a lány másnak adná ki magát, mint aki valójában és mindemellett még valószínűleg erősen sminkeli is magát, de ezt nem tette szóvá.
Kythorn havának 4. napjának alkonyán már látni vélték a célt, amikor arra lettek figyelmesek, hogy a városka felől vörös lángok csapnak az égre és felettük egy hatalmas, szárnyas óriás suhan véletlenszerűen le-le csapva Zöldmezőre.

greenest__1_.png
Egy sárkány támadta meg a várost!
A hátborzongató jelenet láttán a csapat három tagjának inába szállt a bátorsága és a józan észre hallgatva rögtön fedezéket kerestek néhány fa árnyékában. Kijelentették: ők be nem mennek egy olyan helyre, amit sárkány prédál fel épp! Az egyetlen, aki szinte tétovásás nélkül fegyvert ragadott és az ártatlanok megmentésére indult az Sir Borison volt. Pajzzsal és karddal felfegyverkezve indult az ostromolt rész felé. Bátorságán felbuzdulva a szintén csatában edzett Lex is megemberelte magát és biztos távolból követni kezdte Helm lovagját, miközben fókuszként szolgáló gyűrűjét szorította és elkezdte felidézni varázslatait.
A faluba érve a páros arra lett figyelmes, hogy a kis, tanyasias jellegű házakat apró, pikkelyes lények fosztogatják és minden falusit megtámadnak, aki az útjukba áll. A támadás szervezettnek látszott, mert a támadók csapatokban mozogtak és hatalmas gyíkok húzta szekerekre gyűjtötték össze az értékesebb holmikat. A kétfős különítménynél akkor telt be végleg a pohár, mikor szemtanúi lettek, hogyan kergetnek ki a támadók – akik egy fekete csuhás alakkal egészültek ki – egy gyermekeit védő anyát a házából és veszik körbe.
Sir Borison kihasználta a lármát és a felfordulást, hogy közelebb juthasson a gazok-hoz és közelharcba bocsátkozzon velük. Első vad rohamával egy ütéssel lenyakazott egy koboldot és elszáguldva mellette egyenest nyargalt a követ-kezőhöz. Ez alatt Lex megkerült egy csűrt és pozícióba helyezkedett, hogy bevethesse altatás varázslatát. A célpont a csuhás volt. Őszpontosított és elmormolta a mágikus szavakat. A csuhás és két kobold rogyott a földre hortyogva.
Eközben a hátramaradt Lady Ajtó egy hidacska alatt biztonságba helyezte a csapat értékeit, mert teljes menetfelszerelésben bajos lett volna harcolniuk, így hátrahagyták azt. Mikor ezzel elkészült, Castiellel együtt az előörs után indultak. Odaérve az elf vándor boszorkányos ügyességgel mászott fel egy pajta mögötti fára, hogy jó megfigyelő pozíciót foglalhasson el, Lady Ajtó pedig megtette azt, amire egy lovag sem lenne büszke alvó ellenfelekkel szemben.
A csata után úgy döntöttek, hogy segítenek a családnak elérni a jelen pillanatban egyetlen biztos pontnak tűnő helyet: a kormányzó erődjét.
dsc_0003.jpg
Közben Lady Ajtó a nyomokat keresett a támadók kilétét illetően. Talált is egy szimbólumot, amit Sir Borison segítségével be is azonosítottak: a Sárkány Kultusza! Akkor a sárkány biztosan élőhalott – következtettek a lovag információi alapján. Tévedtek.
Az erődig azonban nem vezetett egyszerű út. Ahogy beljebb hatoltak a városka sűrűbben beépített részei felé, úgy szaporodtak a portyázó osztagok is.
Az első súlyos baleset akkor történt, mikor Lexet elkapta a csata heve és társait hátrahagyva egyedül akart a fosztogató koboldoknak rontani. Sajnos nem vette észre, hogy két másik pikkelyes szörnyeteg áll lesben: egy kobold és egy vadászgyík. A gyík – vagyis inkább a taktikusabb gazdája kihasználta a varázsló figyelmetlenségét és cselt vetett: egészen addig várt, míg a berzerkerként rohanó Lex elhalad előttük, majd az egyik ház árnyékából rávetették magukat. A varázsló a pillanat tört része alatt szembesült a végzetével és halálos sebbel került padlóra. Szerencsére társai a segítségére siettek: elüldözték a koboldokat, majd Sir Borison gyógyító kézrátételével visszahozta társát az élők sorába.
Ez után picit már óvatosabban haladtak és ha viharverten is, de sikerült elérniük a várat, ahol hatalmas volt a felfordulás. Zöldmező őrsége és feletteseik megpróbáltak mindent és mindenkit bementeni oda a fosztogatók elől, de a létszámuk egyszerűen túl kevés volt ahhoz, hogy mindenre jusson idejük. Az útitársakból lett felmentősereg már az első pillanatban nagyon otthon érezte magát az erődben, így meg is döbbentek, mikor megállították őket az őrök és közölték: nincs szabad bejárásuk akárhová és ők nem nekik, hanem a várkapitánynak és az erőd parancsnokának engedelmeskednek. Ennek ellenére Sir Borisont nagy tisztelettel kezelték rangja miatt. Ekkor döntöttek úgy, hogy nem ártana legalább felkeresni a házigazdát és bemutatkozni neki, mielőtt beköltöznek a hálószobájába.
Hamar meg is lelték a kormányzót (Éjoromi Tarbaw), aki több sebből vérezve, felkötött kézzel koordinálta az embereit a várfal egy biztonságosabb pontján. Nem messze tevékenykedett tőle az erődparancsnok, aki Rőt Escobert néven mutatkozott be.
A tiszteletkörök lefutása után nem sokkal kiderült, hogy a városnak nagy szüksége lenne pár elszánt jótevőre, akik elég bátrak és képzettek ahhoz, hogy kisegítsék Zöldmezőt egy ilyen nehéz helyzetben.

Az alagút

A védők hamar felmérték, hogy a várból a szokásos módon nem igazán lehet kijutni, így elindult a találgatások sorozata az alternatív kiutak után. Hamar kiderült, hogy a várhoz tartozik egy régi, vízgyűjtő alagút, amin keresztül talán el lehet hagyni azt. Az alagutat pont ilyen helyzetekre tervezték, hogy ostrom alatt is lehessen friss vizet bejuttatni-, vagy adott esetben menekülni rajta keresztül. Kérdés-kérdést követett, majd elindultak felfedezni, miután elkérték Escoberttől az öreg lakat kulcsát. A járat pókhálósan, koszosan és büdösen fogadta őket, de ettől függetlenül gond nélkül haladtak keresztül rajta egészen a végéig, amit egy erős, zárral ellátott rács zárt le. Mivel Castiel elf érzékeinek köszönhetően észrevette, hogy a túloldalán rendszeresen őrjáratok haladnak el, így Lady Ajtó szakértő gonddal előkészítette az ajtót, hogy minél hangtalanabbul nyithassák ki. Ez sikerült is.
Miután Castiel és Lady Ajtó vezetésével kióvakodtak körülszimatolni picit felfedezték, hogy egy pajtában egy csapat falusi – köztük gyerekek és öregek is, akik túl lassúak voltak ahhoz, hogy időben bemeneküljenek a várba – rekedt és nem mernek mozdulni az őrjáratok miatt. Miután Sir Borison meggyőzte őket, nincs mitől tartaniuk Castielre és Lady Ajtóra hárult a feladat, hogy pár szóban elmagyarázzák a falusiaknak (és persze Helm lovagjának) mire figyeljenek a visszaúton, ha nem akarják magukra vonni a támadók figyelmét. Bár éppen csak, de sikerült visszaérniük a járathoz úgy, hogy nem fedezték fel őket.

View

I'm sorry, but we no longer support this web browser. Please upgrade your browser or install Chrome or Firefox to enjoy the full functionality of this site.