Lex Margrel

ember varázsló Tempus hitében, 4. szint

Description:
Bio:

Vsz. 1466-ban születtem* Athkatla* városában. Már kora gyermekkoromban azt mondták a szüleim, hogy ha valamivel, akkor az eszemmel megyek majd valamire. Mint később kiderült, ez a valami többnyire a mestereim idegei voltak.
Korán – egyesek szerint idejekorán – tehetséget mutattam a misztikus művészetekben, ami a családom tagjaiból inkább megrökönyödést és enyhe szégyent váltott ki. Amnban a misztikus varázshasználókat leginkább bizalmatlanság és félelemmel vegyes lenézés övezi. Ez azonban sosem zavart. Az már annál inkább, hogy korlátoztak a tudományom fejlesztésében. Azt mondták, hogy még nem vagyok hozzá elég felelősségteljes. Pont ezért léptem be a katonaságba, hogy az ott magamra szedett fegyelemmel tovább haladhassak a mágia útján. Azonban hamar rá kellett jönnöm, hogy az értelmetlen, önmagukért való szabályok követése nem nekem való. Ezek inkább csak korlátoznak, mint nevelnek és csak elidegenítenek bárminek a megértésétől.
A hadsereg többnyire jó hasznomat vette, mert stresszhelyzetben voltam igazán elememben. Mondhatni a csatatér lett az otthonom. Mivel ezt hamar felismerték a feljebbvalóim, így tudtak némi nyomást gyakorolni a város varázslócéhére, hogy milyen irányban folytassák a képzésem.
Húszéves koromra már számtalan összecsapást tudhattam magam mögött és egyre nyilvánvalóbbá vált mindenki számára, hogy a harcban nem ismerem a tréfát.
Pontosan ezért engedélyezték azt az ostobaságnak tűnő akciót is, amit Amn déli részére vezettem egy rettegett ork csapat ellen. Talán azt remélték, hogy ottveszek.
Bár a csapat vezetőjét – Balguretet a sámánt legyőztem, de ezért nagy árat kellet fizetnie a bajtársaimnak. Csapatom csaknem háromnegyede odaveszett, mivel csak a célt tartottam fontosnak és ezt bármi áron el akartam érni. Utólag döbbentem rá, hogy a dicsőséges győzelem hátterében a kezemhez tapadó rengeteg vér; saját bajtársaim vére rejtőzik. Ez pedig a hőstett ellenére egy stratégiai kudarc, szégyen. Ezt igyekszem minden áron titokban tartani.
A halálakció után kezdtek el kínozni a rémálmok is.
Ötnaponként fura, apokaliptikus álmaim vannak. A világ elpusztul fagy, fojtogató füst, villámok és lángok által. Minden alkalommal az lidércnyomás azzal ér véget, hogy tíz izzó szem mered rám a sötétségből. Valami azt sugallja, hogy a válasz keresését Zöldmezőn kell keresnem.

Lex Margrel

A Sárkányok zsarnoksága iraggol