Castiel

erdei elf vándor Mielikki hitében

Description:

erdei elf vándor Mielikki hitében, 4. szint

Bio:

VSz.1439-ben szölettem Tethyr északi részén egy csendes erdei elf kolóniában. Atyám büszkeségére – aki kiváló vadász hírében állt – már gyerekkoromban nagy tehetséget mutattam az íj használatában. Ez persze a népem fiai közt általános, de én közülük is kimagaslottam.
Tízéves koromban hagytuk el Tethyrt, hogy megelőzzük a katasztrófát, amit már jó ideje sejteni lehetett: egy feltörekvő emberi uraság szemet vetett az erdőnkre, hogy nemes fáinkat nyersanyagként termelhesse ki. A törzsünk természetesen nem engedett, de segítséget senkitől sem várhattunk. A viszály 3. évére már annyi fajtársam halt meg a háborúkban, hogy a vének úgy döntöttek a megmaradtak északnak indulnak és Nyugat-Középföldön telepednek le. A népünk túlélése ugyanis fontosabb volt, mint a területünk védelme.
Mire átszeltük a mérföldek sokaságát, addigra a folyamatos támadások, és a zord időjárás miatt csak egy maroknyian maradtunk. Egy hatalmas viharban szakadtam el én is a szüleimtől. Szerencsémre azonban egy ember vándor – név szerint Joss Merid – talált meg és a gondomat viselte. Egy hétig küzdött az életemért, majd további két hónapjába került, mire talpra állított. Azt mondta, hogy még így is Mielikki kegyelme mentett csak meg.
Joss megígérte, hogy felkutatjuk a szüleimet, de ez hosszabb időt vett igénybe, mint gondoltam volna. Évekig vándoroltunk, mire ráakadtunk egy kis fakunyhós településre, ahol a szüleim és megmaradt társaik letelepedtek és végre nyugalmat találtak. Elvesztésemet még akkor is gyászolták, mikor újra találkoztunk, de a szinte menekülés-szerű viszontagságos úton az eltűnésem után pár héttel be kellett látniuk: már az égiek csodájában bízhatnak, hisz én biztosan portyázó orkok áldozatául estem. A szívükben sosem mondtak le rólam, de apámnak erősnek kellett maradnia, hisz ekkor már ő volt a törzs rangidős elöljárója és nem csak értem, de minden megmaradtért felelősséggel tartozott. Így nehéz szívvel, de azt választotta, hogy a törzs éljen túl.
Az évek alatt, míg Jossal vándoroltam elsajátítottam tőle a fegyverforgatás és a vándor lét alapjait. Állítólag jó tanítványa voltam. Sajnos – öreg kora miatt – pár hónappal az után Meilikki karjai közé tért, miután megtaláltuk szüleimet.
Az öröm azonban nem tartott soká. Egy hosszabb vadászatom után arra tértem vissza, hogy a kis település, ahol népem élt a porig égett és majd’ mindenki meghalt. A túlélők elbeszélése és nyomozás után kiderítettem, hogy a Sárkány Kultusza egy feltörekvő frakciójának estek áldozatul. Az elkövetők ellen bosszút fogadtam és hosszas nyomozással megtaláltam a bűnösöket. A listámon három név szerepel: egy ember kultista Frulam Mondath, egy fél ork, akit Bog Lucknak hívnak és egy Rezmir nevű félsárkány. Azért tartok Zöldmezőre, mert állítólag ez a csoport következő célpontja.

Castiel

A Sárkányok zsarnoksága gruber_dundi90