A Sárkányok zsarnoksága

Indulás Vízmély felé

5. alkalom

Mivel már napok óta betegség kínoz, így ismét van időm azzal foglalkozni, hogy folytassam kalandjaink papírra vetését. Hevenyészett beszámolóm helyenként talán hézagos picit, de remélem, hogy azért sikerül feljegyeznem a lényegesebb pillanatokat.
Lex

Előkészületek
Miután a többiek álruhát öltöttek és sikeresen elszegődtek egy-egy karaván mellé mint kísérő és mindenes őr, úgy döntöttünk, hogy felkészülünk az útra. Nekem ez leginkább gyógyfüvek és komponensek beszerzéséből állt, amiket a keleti kapu környékén, a Mágikus motyókban tettem meg. Szégyen, vagy nem, de én inkább egy szekéren béreltem utazóhelyet, mert túl gyengének éreztem magam egy esetleges harchoz, vagy a folyamatos színjátékhoz. Azért természetesen álruhát öltöttem én is, nehogy felismerjen valaki a kultisták közül.
Közben Sir Borison jó alkut kötött egy ügyes kezű törpe kováccsal és pár gerellyel, valamint egy új karddal gazdagította az arzenálját. Castiel továbbra is naponta foglalkozott új társával a városon kívül – szinte nem is láttuk. Az ordas nevét azonban a mai napig nem árulta el. Talán nincs is neki.
Lady Ajtó rendszeres időközönként eltűnt, ám végül egy teljesen új bőr karvérttel tért vissza, ami állítólag hasznos neki a mindennapokban. Ő tudja.
Végül, három napnyi várakozás után, Lánguralom havának 27. napján kigördültünk az északi kapun és magunk mögött hagytuk a nagyváros forgatagát.
_ton_1.jpg
Első nap
Lánguralom havának 27. napja
Minden nyugodtan telik. Este a kocsisok és a karaván vezetője ( Jamdak Fiedlerson) egy kis gyűlést hívtak össze egy rögtönzött eligazítás miatt. A terv szerint napi nyolc órát tudunk utazni, amivel úgy 15 mérföldet tudunk megtenni. Utána természetesen táborverés, víz- és élelemszerzés, majd a pihenő. Mivel egy csapat vagyunk, így úgy egyeztünk meg, hogy minden képzett, fizetett fegyveres azon kívül, hogy a saját kocsijáért felel, még bevállal egy óra járőrözést is a táborban éjszakánként. Egész jó tervnek tűnik.
Arról is döntés született, hogy az út első szakaszán, amíg át nem érünk a Holtak mezejének dombjain, inkább a völgyben megyünk. Igaz, így picit lassabban tudunk haladni és adott esetben könnyebb célpontok leszünk egy esetleges lesben álló csapatnak, de úgy határoztunk, hogy a város még közel, mindenki kipihent, tud koncentrálni, így vállaljuk a lesvetés kockázatát. Az győzött meg erről mindenkit, hogy a dombtetőn haladva és éjszakázva már messziről láthatóak leszünk, főleg, ha este égnek a tábortüzek. Az olyan a rablóknak, mint a mézesmadzag.
Az eddig megfigyelt utazók nem tűnnek rossz csapatnak. Kivéve persze a kultistákat. De ők amúgy sem keresik más társaságát. Egy alak van, aki viszont nem szimpatikus. Valami nemes dagadék. Egy gőgös fegyverforgatóval és egy mágiahasználóval utazik. Nagyon nagyra tartja magát Lord Szélfoki Olonannak hívják és szerintem hamarosan kihúzza a gyufát Castielnél. Hegyesfülű társam szerint nem bánik jól a lovaival.
Csak Sir Borison ne énekelne mindig azon a repedt fazék hangján. Bárcsak megsüketülnék!

Második nap
Lánguralom havának 28. napja
Még csak két napja vagyunk úton, de már kezdődnek a bajok. Persze nem velünk, hanem az utazókkal. Ahogy megjósoltam: a pohos lordunk félholtra verte az egyik lovát, ami miatt meg kellett állnunk. Szerencsére Castiel nyugodtan kezelte a helyzetet és engedte, hogy Sir Borison oldja meg. Mindenki túlélte, csak a szegény ló nem. Így is rostokoltunk vagy két órát, amíg eltüntették a tetemet.

Harmadik nap
Lánguralom havának 29. napja
Shaundakul papja – aki indulás előtt megáldotta a karavánt – biztos egy sarlatán volt. Harmadik napja vagyunk úton és a nyár ellenére ömlik a nyakunkba az apró szemű, hideg, áztató eső. Az a fajta, ami még a ponyván is áteszi magát. Remélem nem fizettek túl sokat az áldásért. Mindegy. Állítólag ma este fogadóban alszunk.

Napnyugtára el is értük a Holtember pihenője nevű háromszintes fogadót. Sajnos hely azonban nem volt. Ezt mindenki sérelmezte. Csak az a négy piperkőc ficsúr vihogott, akik valami bírót kísértek Baldur Kapujába. Pofátlan banda!. Lady Ajtó talán előre érezte az egészet, mert be sem jött, hanem egyből a kocsija mellett táborozott le.
Mint egy szóváltásból kiderült a négy ficsúr foglalta le az egész fogadót és az istállót is, hogy Tempus tekézzen a golyóikkal!
Az egészből egy szerencsétlen karavánkísérő jött ki a legrosszabbul, aki túlzottan sérelmezte ezt a helyzetet, mire az egyik ficsúr úgy felrúgta, mint egy büdösbogarat. Szerencsére Sir Borison még idejében közbelépett, így nem esett baja senkinek.
Most meg itt vacogok betegen a kocsi alatt egy fogadó udvarán. Utálnak az istenek!
fogad_.jpg

Hatodik nap
Eleasias havának 2. napja
Már benne taposunk a nyárban, de szerencsére az idő kegyes hozzánk. Leszámítva a jeges zivatart a harmadik napon, idáig jó időnk volt. Még elér ide is a tenger jó hatása és nem fordult még le senki le a bakról, vagy a lováról.
Azt azonban nehezen tudom megemészteni, hogy Lady Ajtó éles szemének hála észrevettünk egy fejet az út közepén. Körülbelül egy órát emésztett fel, amíg tervet eszeltek ki, hogy megközelítsék (hátha rabló támadás), de ezt inkább nem részletezem. Nekem már picit bonyolultnak tűnt az egész.
Végül kiderült, hogy csak egy szerencsétlen az, akit nyakig a földbe ástak és a homlokára írták, hogy „_FOGADALOMSZEGŐ_”.
Castiel és Lady Ajtó életre pofozták (Sir Borison nem akarta felfedni magát és nem is pazarolná istene erejét egy fogadalomszegőre), majd kiderült, hogy egy balul elsült leánykérés van a dologban.
Picit később Björn közölte velem, hogy a fickó alkarjára a Hárfások jelét tetoválták. Gyanús. Nagyon gyanús!

Nyolcadik nap
Eleasias havának 4. napja
Az első pihenőnapunk. Szerencsére egy olyan fogadóban tudtunk megszállni, ahol hely is volt. Végre ágyban alszom! Az éjszaka közepén kilopództunk és végre nem kellett az ismeretlent adni, beszélhettünk egymással.
Sir Borison és Lady Ajtó kiderítették, hogy az elásott fickó a Hárfások ügynöke és a kultusz nyomában volt, mikor lebukott. Igaz, hogy még vita tárgya, hogy hiszünk-e neki. Talán jobb volna eltávolítani, nehogy lebuktasson.

Tízedik nap
Eleasias havának 6. napja
Sir Borisonnak megvan az első rajongója. Egy Woffer Tom nevű félszerzet ékszerész folyamatosan a családi pecsétgyűrűjéről érdeklődik. Meg akarja venni, de a nyakas lovag nem áll kötélnek. Meg is értem. Családi emlék.
A szám kezd lassan kiszáradni. A Tekrgővízből nem tudunk ivóvizet nyerni, így most napokig a* Trollkarmok* környékére kell járnunk, ha tiszta ivó és itatóvizet szeretnénk. Szerencsére Castiel elvállalta a feladatot és elég gyorsan képes haladni ezen a környéken.

Tizenegyedik nap
Eleasias havának 7. napja
Kitört a balhé! Sir Borison majdnem vízbe folytotta Tomot, mert eltűnt a gyűrűje, amit direkt a szent szimbóluma mellé fűzött a nyakláncára. Mint azonban kiderült nem a szerencsétlen ékszerész a tettes. Lady Ajtó szerint speciális szerszámmal, képzett személy vághatta le alvás közben a medvetermetű barátunk nyakából a gyűrűt. Hosszas tanakodás után arra jutnak, hogy Sir Borison összeállít egy listát azokról, akik tudhattak a gyűrűs dologról és Lady Ajtó az út során „ellenőrzi” őket. A listán több név is szerepel:

  • Lai Angesstun, a lovag munkaadója. Mellette volt, mikor Woffer Tommal vitatkozott az ékszerről.
  • A karavánvezető Jamdak Fiedlerson. Sir Borison beszélt neki az alkudozásról.
  • Tipal és Gen Markon egy fiatal mutatványos ikerpár. Folyamatosan a szekerük környéken lebzseltek és énekeltek az utóbbi időben.
  • Carlon Amoffel, a kiásott Hárfás. Ezek mindig gyanúsak. Meg még mindig nincs egy vasa sem.
  • Tölgyvégi Isobelle az egyik karavánkísérő. Ő valahogy mindenhol ott van.

Tizenhetedik nap
Eleasias havának 10. napja
Castielre megint nagy feladat hárul: ő vezeti a vadászokat és gyűjtögetőket, akik minden nap élelmet szereznek a karavánnak. Az a legutolsó fogadónál vásárolt élelem vagy elfogyott, vagy megromlott. A baj az, hogy valamiért alig vannak vadak a környéken és a környékbeli tanyákon sem nagyon tudunk vásárolni. Ölni tudnék valami húsért!
Állítólag tavaly az aszály elvitt mindent és pont emiatt rengeteg állat is elmenekült. A tavaszi gabonákat szinte teljesen felélték a helyiek, az ősz még nem jött el, így vadászniuk kellett mindenre, ami mozog. Ez tovább rontotta a helyzetet. Most még elvagyunk, de ha rövidesen nem hagyjuk el ezt az istenverte szakaszt, akkor kénytelen lesz mindenki leveleket rágni, meg lótakarmányt.

sorminta3.jpg

Huszadik nap
Eleasias havának 16. napja
Az elmúlt időben Lady Ajtó a fél karavánt átkutatta a gyűrűért. Tisztában volt vele, hogy nem bukhat le, mert nagy a tét, de szerencsére elég jónak bizonyultak a képességei. De közben fény derült pár érdekes dologra is. Többek között, hogy az ikreknél olyasmit talált, ami szerinte fojtóhurok is lehet, valamint egy férfi és egy női nemesi pecsétgyűrűt platinából. Különös.
A sors fintora azonban, hogy mikor a tettes (Isobelle)hátizsákját kutatta át a fifikás szarka tőrbe csalta a tapasztalt lopakodóművésznőt. Szerencsére azonban egy kínos és kegyetlenül éles tárgyalás végén megoldódott a helyzet. Ezt azonban Sir Borisonnak 35 aranya bánta.

Huszonegyedik nap
Eleasias havának 17. napja
A társaim elhatározták, hogy akármi van, a pihenőnapunkon húst eszünk! A baj az, hogy ebből nem lett semmi. Több órás távollét után egy tonnányi finom gyümölccsel és bogyóval, valamint egy vad történettel tértek vissza: állítólag üldözőbe vettek egy hatalmas, arany szőrű szarvasbikát. Vagy egy mérföldön át űzték az erdőben, mikor eltűnt előlük valami fura, ősi romok között. Hiába keresték, Lady Ajtó csak egy teljesen pucér napelf ifjút talált, akinek egy szavát sem értette. Szerencsére Castiel felismerte az archaikus elf nyelvet és lefordította: „Miért jössz ide, gonosz ivadéka?” Nem tudom miért kérdezte ezt Lady Ajtótól, de még mindig ez a történet legvalószínűbb része.
Állítólag az elf ifjú – név szerint Petryon -nem más, mint a szarvas. Régen egy lánynak udvarolt, ám annak apja megátkozta és ennél fogva csak az ősi romok közt képes felölteni igazi alakját és kapcsolatba lépni más, értelmes fajokkal. Sir Borison még azzal tetézte az egészet, hogy megígérte neki: eljöhet velünk Vízmélyig, hátha ott tud valaki segíteni rajta. Állítólag ettől a szarvastól kapták a gyümölcsöket is. Szerintem csak simán kezd az agyukra menni a siralmas koszt.
Vad_szat_2.jpg

Huszonötödik nap
Eleasias havának 18. napja
Láttam! Ma este felbukkant, mikor tábort vertünk. Ott állt egy tisztás szélén. Hatalmas volt és a bundája arany színben fénylett. Minket követett idáig.

Comments

TheDukeof82

I'm sorry, but we no longer support this web browser. Please upgrade your browser or install Chrome or Firefox to enjoy the full functionality of this site.